|
Az óvodás korosztály nyelvi fejlettsége, kommunikációs színvonala rendkívül eltérő, ezért az óvodának kell, az adott helyzetet figyelembe véve, a beszédfejlesztést felvállalnia. Az intézmény feladata a – nevelés-oktatás folyamatában – a személyiség olyan szintű kibontakoztatása, hogy a gyermekek beszédprodukciós szintje is megfeleljen az iskolakészültség követelményeinek.
|
|
A beszéd, az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása - helyes mintaadással - az óvodai nevelőtevékenység egészében kiemelt jelentőségű. Alkalmat kell biztosítani a minimális kontaktus, kooperációs készség, a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére, a beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bővítésére, a grammatikai rendszer kiépítésére A kiscsoportos óvodások több hangejtési hibát követnek el, mint a nagycsoportos társaik. A hangejtés tisztulása, nyilvánvaló és természetes következménye a fiziológiai érésnek és a beszédtapasztalat bővülésének. A játékon vagy egyéb tevékenységeken alapuló – az óvodai élet természetes helyzeteiben kialakuló – párbeszédeket a közvetlen nyelvi kommunikációs kapcsolatok nyitottsága, gyakorisága jellemzi. Az óvodás korú gyermek elbeszélésében általában nem az illető történés, nem a logikai vagy időbeli sorrend kap hangsúlyt, hanem egy-egy kiragadott részlet, momentum, amely számára a legfontosabb, legérdekesebb. Az óvodás korú gyerekek egymás között számos nem verbális kommunikációs eszközt használnak. Az egyik ilyen a bábjátékok során kialakult különös párbeszédek, melyek során a gyerekek a bábok segítségével olyan dolgokat is ki mernek mondani, amit egyébként nem. A mindennapi életükben szerepet játszó személyeket és eseményeket kivetítik, ezzel is oldják belső feszültségüket. Az óvodás gyermekek egymás között gyakran csak tőmondatokat használnak, mint például: Add ide! Az enyém! A testbeszéd számos formáját alkalmazzák mindennapi életükben. Alapvető gesztusokat használnak, mint vállvonogatás, felfelé tartott hüvelykujj, a gondolkodó testtartás. Érzelmeiket (dühös, örül), egyes cselekvéseket (álmos, üdvözöl valakit) Gesztikuláció segítségével fejez ki. Mozdulatokkal egészíti ki beszédét, egyes eseményeket nem elmond, hanem inkább eljátszik. Ebben a korban a fő tevékenységük a játék, ezek közül is kiemelkedő szerepet tölt be a szerepjáték. Fontos a gyermeki beszédprodukció, a beszédviselkedés fejlesztése. Lehetőséget kell biztosítani a sokszínű tevékenységre, a társas együttélés gyakorlására. Meg kell teremteni a feltételeket a gyermek mozgásához, játékához, a nyelvi kommunikációs kézségek fejlesztésének módjait.
|