Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy ha sokat beszélünk gyermekünkhöz, könnyebben sajátítja el a hangok képzési módját. A család szerkezete és kapcsolati jellege messzemenően befolyásolja a családban megvalósuló kommunikációs folyamatokat, a gyermek által gyűjtött tapasztalatokat.

A 3-4. hónapban a sírás mellett megjelenik a gügyögés, gagyogás, mely kezdetben nem akaratlakos cselekvés. Idővel szótagokból álló monológokat alkot.
7-9. hónaposan megjelenik a hangutánzás, mikor kezdetben sajátmagát, majd anyjától hallott szótagokat kezdi utánozni. Ebben a korban különösen fontos, hogy sokat és helyesen beszéljünk a babának.
Ezt követően, nagyjából 10. hónaposan kezd kialakulni a beszédmegértés.
12-15 hónapos korukban mondják ki az első értelmes szót, ezzel kialakul az egyszavas mondatok időszaka.  Egy-egy szóval vagy szótaggal egész fogalomköröket jelöl.
Az ép, jól halló kisded a 2. életév végére kb. 300 szótmondki, önmagáról harmadik személyben beszél.

A felnőtt akaratlanul is alacsonyabbra süllyeszti beszédét, hogy a kisgyermek jól megértse. Szűkebb szókincset, grammatikai egyszerűsítést, szóismétlést használ. Ez történik az óvodában is, amikor az óvónő a gyermekkel folytat párbeszédet. Rövidebb mondatokat, kevesebb bővítményt, lazább szerkezetet használ.

Azonban az is igaz, hogy a gyermek már nagyon korán tud különbséget tenni beszélőtárs és beszélőtárs között. A fiúk inkább az összefüggő, elbeszélő mondatalkotásban – a komplexebb beszédben – erősebbek, a lányok a dialógikus helyzethez való alkalmazkodásban. A lányoknak kevésbé hibás a hangejtése, jobb a mondókaismétlés alapján vizsgált beszédritmus követése és a vizuális élmény megfogalmazódásában több a jobban megszerkesztett mondatuk, mint a fiuknak.