Az egykori osztálytársaink mind közös fészekbe költöznek, férjhez mennek, gyereket szülnek. Akaratlanul is rajtunk a nyomás, hogy lassan ideje lenne megállapodni. Pedig még csak a szerencsét próbálunk fázisban tartunk, mielőtt bevonzanánk a végzetünket. Van, aki rágörcsöl, van, aki már lemondott róla, és van, aki utolsó reményének a társkereső szolgáltatást tartja. Ahhoz, hogy esélyt adhassunk valami váratlannak, időnként hagyjuk el a saját köreinket.

Manapság az internetes párkereső tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak. Gyors, egyszerű, anoním. Nickname-mel regisztrálunk és feltöltünk pár képet magunkról. A személyes adatlapok alapján kiszűrhető a magasság, a súly, a szem- és hajszín, lakóhely, vallási, esetenként politikai meggyőződés, általános érdeklődés a zene, a film, és a szórakozás iránt. Böngészéskor nem árt szem előtt tartanunk, hogy mindenki a legjobb képeit teszi közzé. A valóság rendszerint meglepő, ezért nem érdemes egyetlen képre alapozni.
Vannak társkereső oldalak, ahol külön fejezetet kap a szexuális beállítottság. Sőt, ki-ki belátása szerint közölheti a nagyvilággal, hogyan tartja karban intim régióját.

A regisztrálást követően már csak várnunk kell a postaládánkat elözönlő levelekre. A többnyire, különösebb megerőltetést nem igénylő „Szia, akarsz ismerkedni?” kérdésen kívül persze elvétve akadhat egy-két értelmes, vicces, netán frappáns levél is.
Az internetes társkeresők nagy előnye, hogy a személyes ismerkedéssel ellentétben jóval kevesebben árulnak zsákbamacskát. Míg a bárpultnál iszogatva vajmi kevés eséllyel vallaná be jóképű kiszemeltünk, hogy csupán futó kalandra pályáztat, addig a neten konkrét ajánlatokat kaphatunk – és kapunk is - forró, egyéjszakás románcokra.

Pár lelkesítő üzenetváltás után végül eljuthatunk a személyes találkáig, amikor is fény derül rá, hogy mindaz, amit képzeltünk, kapcsolatban áll-e a valósággal. Lehet jókat beszélgetni, új emberekkel találkozni, vagy magasröptű eszmecserét folytatni a párkapcsolatokról. Kiderül, hogy tudunk-e egyáltalán bármiről is beszélgetni. Kézzelfoghatóvá válik minden: van-e kisugárzása, tetszik-e az illata, a keze, vagy az, ahogy ránk néz. De ne essünk túlzásokba. Az asztal másik végében ülőnek is ugyanebben a pillanatban dőlhetnek romba az illúziói, ha mindazon tulajdonságok, amelyeket hozzánk rendelt, köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

Előfordulhat, hogy felfedezünk egy régi ismerőst, akivel már régóta megszakadt a kontaktusunk, netán véletlenül összefutunk valakivel, akit eddig csak egy képről ismertünk. Esetleg az előző heti randink átinteget a szemközti asztaltól, amint épp egy másik jelölttel próbálkozik.

Mindannyian ismerünk olyat, akinek már bejött – legalább egyszer. A vakrandik mindenesetre megérnek egy próbát, sosem lehet tudni, kibe botlik az ember.

Mara